Főpróza.

A kések királynője. A szeretet harca.

Tudta, hogy egy precíz mondat ugyanúgy hat, mint egy jólirányzot késdöfés. Persze nem szófelhőkkel, meg szószaporítással lehet megdönteni a gonosz hatalmát. Minden szó, vessző, és kötőszó mögött figyelem, tanulás, erő és élet kell legyen.  

Egy jól irányzott kérdés, precíz ostorcsapás a szembe, melytől  a feldühődött ellenség  végzetes hibát ejthet. Kitérő válaszok,  a védekezések. Dimenziókon és épületeken való le-fel ugrálás, a témától való eltérés. Tárgyak mentális mozgatása velük való dobálózás,  metafórák és külső utalások használata. Sértés, az övön aluli rúgás. Ettől igazán meg lehet nyugodni, még ha fáj is, mert azt jelzi, hogy az ellenfél egyszerű és lusta, aki nem sok testcselt és harcművészetet tudott elsajátítani,  a legsivárabb iskolán nevelkedett, és sokszor azt se veszi észre mikor már halott.

Főpróza Sérülés-Erő-Irodalom Próza, mert az irodalom legősibb (mese, mítosz) és legmodernebb (regény) formái prózában jelentek meg. Fő: mert Krúdytól Kunderáig azt a prózát szeretném képviselni, amely precízen kidolgozott, mégis szórakoztató, azaz számomra ez a fő vonulat. Azért játszik rá a Főpróbára, mert mindez kísérlet is: kiszolgálni azt a közönséget, amely fenntartással lapozza például Dan Brownt vagy Coelhót, de ugyanúgy megszólal benne a szkeptikus, amikor hivatalos irodalmi folyóiratok és fórumok nemzeti és támogatott lapjain élet-, sőt néha irodalomszerűtlen szövegeket olvas. Sérülés: elkerülhetetlen. Erő: Isten országa. Nem egyház, nem templom. Erő: amikor mindenki tudja, mi a jó, és aszerint cselekszik. Erő: amikor sem az erőszak, sem a divat nem határozza meg a választásod. Erő: amikor úgy vagy alázatos, hogy felelősséget vállalsz minden tettedért. Irodalom: az, hogy a Biblia, vagy Tolkien vagy a Látó után nyúlunk, ha olvasni szeretnénk, és az is,hogy használjuk-e az olvasást, mint relaxációs- vagy személyiségépítő eszközt, nem kizárólag a mi egyéni döntésünk, szocializációnk eredménye. Esély adni egy szövegnek, ami megérintett, az már csakis az egyén döntése, az egyén felelőssége. A főpróza kísérlet annak a közösségnek az egybefogására, amelyik mindezt felvállalja. A főpróza nem klub, ahová felvesznek vagy ahonnan kizárhatnak embereket, mert az irodalom sem erről szól. A Facebook link alatt elfér Foproza linkje is, egy napi olvasmányért vagy egy napi motivációért, mert az olvasás is gondolkodás, az írás is beszéd.**Babits M.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!